Váradi lapszemle 1943. márciusából

Nagyvárad is érezte már a háború szelét, hisz fiai is harcoltak, távol az ország határaitól. Ki a harctereken, ki a munkaszolgálatban. A város lakói úgy tettek, mintha minden rendben menne, nem lenne elsötétítés, zsír, liszt és egyéb fejadagok, élelmiszerjegyek, amiket még a vendéglőben is be kellett váltani. Mintha nem jönnének a kórházvonatok visszafelé a hátországba, teli sebesült honvédekkel, mintha nem jönne a tábori posta a legrosszabb hírrel. Mintha nem szerveznének az egyletek gyűjtést a fronton lévők számára. Mintha...Azért még az újságok lapjain néha feltűnnek az optimista hadijelentések, de már jóval kisebb az optimizmus. De a város él, éli mindennapi életét. A város dolgozik,
szórakozik.


Az 1943. év március 23. lapszámban feltűnő helyen egy hír, amiben a Vas és Fémipari Szakosztály felhívja tagjainak figyelmét, hogy vegyék át a számukra kiutalt vaslemez adagjukat, az Andrényi Károly és Fiai cég telephelyén, a Nagyvásártéri Vasudvarban. Bizony, ez már a háborús anyaghiány jele volt.  Ugyanebben a hírcsokorban olvashatjuk, hogy a Felsődernai Ásványolaj Üzem alkalmazottai 367 pengőt adakoztak a Vöröskereszt útján, sebesültjeinknek.


A Kolozsvári Nemzeti Színház különvonattal érkezett Nagyváradra, adja hírül a lap. Száznyolcvan ember, balett táncosok, zenészek, operaénekesek, kórus, két vagon díszlet  és műszaki személyzet gondoskodik arról, hogy a kétnapos turné során, a váradiak maradandó élményben részesüljenek. Mindezt csak úgy lehetett megoldani, hogy a M.Á.V vezérigazgatósága különvonatot bocsátott a társulat rendelkezésére. A turné első előadásán egy balettet adnak elő a művészek, míg másnap Kodály Háry Jánosa. A Casino mozi Zsigray Julianna: Szüts Mara házassága című regényéből készült filmet vetíti. A Korona moziban Az utolsó Wereczkeyt, Szeleczky Zita filmjét adják. A március 29. lap szomorú hírrel szolgál. Elhunyt a város egyik rendkívüli személyisége, sok váradi palota megálmodója és felépítője, Sztarill Ferenc. Az E.M.K.E, az Orsolya apácák Szent István palotája és sok más épület atyja pár hónapi gyengélkedés után hunyt el. 
A következő idény, az 1943-1944 évi labdarúgó bajnok már mutogatja oroszlánkörmeit. Az Erzsébet ligeti pályán, ötezer néző előtt 3-2 arányban veri a szomszéd kolozsváriakat. A hét szenzációja, hogy Gróf Lászlót felmentette a Kúria a nemzetellenes magatartás vádja alól. A hazatérés napjaiban a művész magyarellenes kijelentéseket tett, állította az öt kolozsvári színész, akik a feljelentést tették. A tárgyaláson a művész bemutatta igazoló iratait és tanúkkal bizonyította, hogy mindenkor a magyarságot szolgálta, színészként is és a hazatérés után, mint tartalékos főhadnagy is. Az ítéletben sokat nyomott a latba, báró Kemény János levele, amelyben a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója igazolja, hogy Gróf úgy váradi, mint kolozsvári működése során mindig nemzetéhez hű embernek bizonyult és a kisebbségi létben is sok értékes szolgálatot tett a magyar színészetnek. Az ítélet után Gróf László a színészeket feljelentette rágalmazásért, akik a bíróság előtt visszavonták kijelentéseiket. Első fokon a bíróság Gróf Lászlót hat hónapi fogházra ítélte, amit most a Kúria hatályon kívül helyezett.  Osztályokba sorolták a nagyváradi vendéglátó üzemeket, adja hírül a napilap. Első osztályú hely lett a Kék Macska, az Újságíró Otthon, a Pannónia, az E.M.K.E, a Strand vendéglő, a Nemzeti Casino, a Balaskó, a Vasúti étterem, és a Hungária kávéház (Royal). 
Egyúttal döntöttek az élelmiszerjegyek sorsáról is. A döntés értelmében tilos kiszolgálni olyan személyt, aki nem adja le a rendeléssel egy időben az adagért járó élelmiszerjegyet. A vendéglátóipari egységek a várostól bevásárlási jegyeket kapnak, ezekkel szerezhetik be zsír és hús, valamint egyéb szükségleteiket. A váradi húsiparosok is megkapták az utasításokat a közönséggel való viselkedésről és a kiszolgálás módjáról. A határozatok értelmében kötelesek mindenkit kiszolgálni, a húskészletük teljes kimerüléséig. Nagyobb családoknak egy kilogramm húst, kisebbeknek pedig fél kilót kötelesek kiadni. Soron kívül csak a hadbavonultak hozzátartozóit, hadi rokkantakat, hadiözvegyeket, szolgálhatnak ki, az erre feljogosító jegy felmutatása és a megfelelő nap kilyukasztása után. Soron kívül kiszolgálhatják a Zöld kereszt igazolványával rendelkező terhes anyákat és a vakokat is. Mindenki mást csak az érkezés sorrendjében lehet kiszolgálni. Külön figyelmeztetik az iparosokat és a segédeket az udvarias viselkedésre. 
A váradi zöld-fehérek a Nemzeti Bajnokság második helyén állnak, miután az Erzsébet ligeti pályán négyezer néző előtt 6:3 arányban legyőzi a Szombathelyi Haladást. Tóth- Szegedi- Onódy- Perényi- Juhász- Kovács- Barna- Sárvári- Bodola- Tóth Matyi a csapat, a csapat amely  már készülődik a következő idényre, mivel ebben az esztendőben a bajnoki álmok már elszálltak.


Mi lesz már a Kálvária dombbal, címmel ír az akkori újságíró az ott uralkodó áldatlan állapotokról. Felsorolja az ott élő szőlősgazdák panaszait a Golgota utca járhatatlanságáról,  a dombon álló, düledező  Kálvária kápolnáról. Dr. Soós István polgármester felszólította ugyan az érdekelteket a városi közgyűlésben, de semmi nem történt. Az ott lakók mozgalmat indítanak az út rendbehozataláért, a városi tanács pedig felkeresi a római katolikus egyház elöljáróit, hogy a kápolnát hozassák rendbe, hátha így be lehetne kapcsolni a Kálvária dombot a turisztikai körforgásba, hisz innen gyönyörű a kilátás a városra. A városi tanács elhatározta a Teleki utcai villamos sínek az út közepére való áthelyezését, közlekedésbiztonsági okokból, ugyanakkor felülvizsgálják a Villamos Vasútnak a várossal kötött valamennyi szerződését. Szóba került a villamos vasút Szent László téri pavilonjának bővítése is, mert ott a vasút egy nyilvános telefonállomást tervez létesíteni.

 Rengeteg érdekes írás, híradás, kuriózum van ezekben a lassan porladó újságlapokban, nem beszélve arról az objektív tájékoztatásról, pártatlanságról, amit egy, az  olvasót maradéktalanul kiszolgáló napilaptól elvárt az ember. Pedig igencsak nehéz idők jártak akkoriban mindenkire. Emberséget, gerincet próbáló idők. Így mesélték a régiek. Csak az idők változtak és a gerincek lettek képlékenyebbek.  

https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif
Farkas László
Nagyvárad
https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif