Utcanevekről

Választási évben vagyunk, kampányidőszak következik most, elsőre a júniusi helyhatósági választásoké, majd november-decemberben a parlamenti képviselőválasztásé. Ilyenkor, kampányban minden párt előveszi kedvenc témáját. Az egyik párt ilyenkor mindig kedvenccé váló témája az utcanevek és egyéb, a kisebbségek nyelvi jogait feszegető kérdések iránti hatalmas érdeklődés. Három és fél évig nem, de most aztán ezerrel!.

Van ugyan egy, sajnos nem kicsi rétege ennek a fránya kisebbségnek, aki be is dől ezeknek a kampányban előbúvó, inkább a szlogenek és ígérgetések szintjén maradó érdeklődésnek, a másik részét az ominózus kisebbségnek azonban nem lehet "falnak állítani". Azért nem, mert ezen csoport már észrevette, hogy amint az áhított pozíciót elnyerte az illető párt és jelöltje, nagy ívben tesz a kampányban tett ígéretekre.

De most, nem erről szeretnék beszélni, sokkal inkább tanácsot (ha ugyan adhatok én tanácsot tanult képviselőjelöltjeinknek, amolyan mezei kisebbségiként) szeretnék adni azoknak a jelöltjeinknek, akik netán valami csoda folytán bejutnak a városi tanácsba és ott olyan arányban képviselnek majd minket, hogy lesz súlya a képviseletüknek.



Szóval, tisztelt jövendő tanácstagok, azt javasolnám,  ha netán egyszer eljutnak odáig, hogy újabb magyar utcaneveket javasolhatnak Nagyvárad városában, ne TÖRTÉNELMI neveket javasoljanak, úgy mint Kossuth Lajos, Teleki Pál, Csáky István, Tisza Kálmán stb., hanem próbálják többségi kollégáik fejébe sulykolni azon régi, szép utcaneveket mint például Sas Utca, Zöldfa utca, Kert utca, Német utca, Körös utca, Tímár utca, Főutca, Füzes utca és még sok más olyan utcanév ami nekünk, váradiaknak mond valamit, nekik meg nem sérti öntudatukat. Azoknak az építészeknek is, akik ezt a várost felépítették méltó módon kellene emléket állítani, utcák nevével és lehetőleg a belvárosban.

Az utóbbi tíz esztendőben két értékes kiadvány is megjelent városunkban ezekről az utcanevekről, érdemes lenne forgatni őket e célból.

Tudom, az utánunk jövő generáció már úgysem fogja használni a régi neveket, hiszen az ő tudatukba már így íródtak be azok (bár a helyzet nem reménytelen), de az idelátogató turisták és az itt élők jobb közérzetére hivatkozva kéne megpróbálni. Úgy gondolom, ez nem lenne megalkuvás, mert ha legalább ezt elérik a jövő ciklus tanácsosai, máris többet tettek mint az eddigiek, akik halvány, erőltetett próbálkozásokkal, nevetséges tükörfordításokkal  tették lehetetlenné az ügyet.

Farkas László
Nagyvárad