Pár évvel ezelőtt néhai Kordics Imrével, Várad temetőinek
kutatójával, sőt bátran mondhatom, jó ismerőjével, – merthogy a villamosok épp
nem közlekedtek akkor – gyalog sétáltunk keresztül az egykori, már parkosított
Olaszi temetőn. Imre barátom kissé „eltérített” az eredeti útvonalunktól, és
két, félig a földbe taposott, törött sírkövet mutatott meg a Haller-kápolnával
szemben álló főkereszt háta mögötti füves részen, a kerítés mellett. Meg
kellene őket menteni, mondta, én pedig azonnal az akkor még javában aktiváló
EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) fiataljaihoz fordultam. A fiatalok egy nap alatt
megszervezték az akciót, másnap már el is szállították a két követ a váradréti
református templom udvarába, ahol több, a temetőből kimentett sírkő van.
Mindkét kövön jól olvashatók a nevek és az évszámok. Amiért azonban ez a kis
írás született, a temető egy kuriózuma, ami a Des Echerolles-Kuspér kápolna
jobb oldalán, egy kerítés mellett található. Egy fatörzsbe két oldalról is
belenőtt kerítésdarabokat mutatott akkor Imre, és azon ötleteltünk akkor, hogy
vajon miként történhetett ez a csoda?
Mert csoda, hogy a fa nőtt és befogadta testébe az idegen
anyagot. Akkor abban maradtunk, hogy a két különböző, egymás mellett álló sír
kerítése közé direkt ültették a csemetét, ami az évek során nőtt-növögetett,
aztán amikor a temető parkosítását végezték, vagy elkerülte az illetékes
favágóbrigád figyelmét, vagy egy jóindulatú, a fákat és a természetet szerető
ember volt a brigád vezetője, aki megkegyelmezett ennek a ma már kuriózumnak
számító jelenségnek.
Azt, hogy miről kellene elgondolkodni, mindenki maga dönti
el, nekem fotózás közben nagyon sok dolog eszembe jutott. Többek között az,
vajon ott nyugszik-e még az, akinek sírját a kerítés óvta, és azon is
gondolkodtam, vajon melyik kovácsműhely munkáját dicséri a máig megmaradt, a fa
testét is elviselő mestermunka.
Farkas László
Nagyvárad
Megjelenet a Reggeli Újság 2017. novembe 20.-i számában
