Múltszázadi sétánkat kezdjük talán a belvárosban, mégpedig
az Apáca utca 7-es számú házában. Itt volt ugyanis Dr. Rácz Ödön szanatóriuma
és vízgyógyintézete. Akkoriban ezt a színház háta mögötti épületet, három
oldalról többholdas kert övezte. Így a kertre nyíló emeletes épület
betegszobáiban gyógyulók csendes, nyugodt, pormentes környezetben élvezhették a
szanatórium, nyújtotta kényelmet.
Az intézmény nyugalmat, edzést, erősítést, eredményes
gyógykezelést és természetesen gondos ápolást nyújtott az ide bevonulóknak.
Természetesen a betegek szabadon választhatták meg kezelőorvosukat, és ha
elégedetlenek voltak bármikor orvost válthattak. A korabeli leírás szerint a
szobák modernek, világosak voltak, linóleumpadlósak, villanyvilágítással és
folyóvizes csappal!
A tágas társalgók és kórtermek, a modern gyógyító
berendezések felveszik a versenyt a külföldi szanatóriumok felszerelésével,
teljes biztonságot nyújtva az ide nem kis pénzért beutaltaknak. A gyógymódokat,
meleg és hideg vizes kúrákat, pakolásokat, masszázst, gyógytornát szakképzett
ápolószemélyzet végez, külön a nők, külön a férfiak számára.
A beutaltak élvezhették az akkori legmodernebb gyógymódokat,
írja az ismertető. Hogy mik voltak ezek? Mai ember számára furcsán csengenek a
megnevezések. Szóval volt ott „teljesen új, szénsavas fürdő, melyek pontosan a
betegség szerint adagolhatók, hőfok és sűrűségre nézve”, aztán volt még
„elektromágneses berendezés álmatlanság ellen”. De a „villanyos négysejtes
villanykád fürdők tökéletes berendezéssel” sem lehetett akármilyen! Felsorolni
sem könnyű a kezelések sokaságát, de azért néhány érdekeset még ragadjunk ki, a
mi fülünknek már kissé furcsa kifejezések közül. Bár biztosak lehetünk benne,
hogy ezeket még mai napig használják a gyógyításban. Tehát volt iszapkezelés,
forró légkúra, vibratió, inhalatórium, pneumatikus kamara. És persze a
szanatórium penzió rendszerben működött, lakásra, ellátásra, kezelésre nézve.
Az árak? I. osztály 13 korona, II. osztály 11 korona, III. osztály 9 korona
naponta. A bentlakókat a szintén bentlakó igazgató főorvosa állandó felügyelet
alatt tartotta. A bejáró betegek is részesülhettek az összes kúrában. Hát, így
nézett ki a város szívében egy korabeli modern szanatórium.
Mai “látogatásunkat” a régi Váradon, a Léderer és Kálmán
féle szeszgyár és gőzmalom RT telepén folytatjuk. Magyarország szesziparának
egyik legjelentősebb vállalata a Léderer Antal és társa Kálmán Ferenc által
alapított cég. A két derék férfiú 1857-ben alapította a szerény méretű és
berendezéssel bíró szeszgyárat, majd rövid időn belül bevonták a társulásba
Hermann Benedeket és Weisz Gábort is. Ettől kezdve a kezdetleges kis gyáracska
megindult a rohamos fejlődés útján. Nemsokára a legmodernebb felszereltségű
szeszgyárat tudhatták magukénak. Azon kevesek közé tartoztak hamarosan, akik
“üzletkörüket egészen Kis-Ázsiáig terjesztették ki”! Évi 30 ezer hektoliter
szeszt gyártottak és finomítottak, mindezt a legdrágább nyersanyagból, a
tengeriből. Miután 1887-ben Weisz Gábor vette át a vezetést, a vállalatot
részvénytársasággá alakította át. Huszonöt évig vezette a céget Weisz uram, aki
halála előtt három évvel megalapította a tisztviselők és alkalmazottak
nyugdíjalapját humánus gondoskodással, olyan alapszabállyal, „hogy annak
gyümölcseit” öreg munkatársai is élvezhessék. Weisz úr halála után a cég
igazgatói Róz Simon (kereskedelmi) és Kálmán(Weisz) Ernő (műszaki) lettek. Ők
azonnal hatalmas befektetéssel bővítették a szeszgyár marhahizlaló és
tejgazdaságát. Ezenkívül a gyár telepén építettek egy modern berendezésű
gőzmalmot is. Ezáltal a vállalatuk nem csupán a megye, de az ország egyik
legnagyobbika lett. Nincs értelme statisztikákkal untatni az olvasót, de annyit
megemlíthetünk, hogy a cég hatalmas összeget fizetett „szeszfogyasztási
adóban”. Említésre méltó még, hogy a Léderer és Kálmán szeszgyár Rt alapította
a nagyváradi „Műtrágyagyár Részvénytársaságot” és az „Aurora Aethergyár
Részvénytársaságot”. A századelő Nagyváradának ezt a máig is meglévő épületét
megcsodálhatják az érdeklődők, ha elsétálnak a Velence lakónegyedbe.
Farkas László, Nagyvárad
