Közszállítás: átgondoltabb menetrendet

Nem tartom magamat a mindenben hibát kereső, csak a negatívumokat meglátó, félig üres a pohár típusú embernek, de amit a közszállítás terén történik, ebben a lassan középszerű várossá váló Nagyváradon, az már kicsit ciki, hogy modernül fejezzem ki magamat. 
Főleg a hét végén, szombaton és vasárnap, no és az ünnepnapokon érvényes menetrendet tenném szóvá, ami talán még a kötelező minimum kritériumait sem "üti" meg. Az autóbuszok még csak-csak közlekednek, de a villamosok.... Nos azokkal van az igazi probléma. A hét egyéb napjain is elég ritkán közlekednek a járművek, a nem tudom kik által megállapított csúcsidőn kívül, de ami vasár és ünnepnapokon történik, az néha már felháborító.


Mint tudjuk vasárnaponként (pláne) az emberek nagy része templomba jár, de ezeknek a templomjáróknak nem nagyon van biztosítva a hazautaztatása, ugyanis a déli órákban se sokkal jobb a követési idejük a járműveknek. Vagy ha igen, akkor nincs betartva a menetrend. Vegyük példának a Szent László tér templomait, ahonnan a déli órákban szinte egyszerre özönlenek ki a hívek és néha percekig kell várakozniuk a vánszorgó villamosokra, miután épp előttük ment el az összes, ott közlekedő villamos, ráadásul mindkét irányba ( mert azt ugye tudjuk, hogy ezek a járatok rögtön egymás követik és aztán várhat a polgár az újabb trióra). Egyes, kettes, hármas két perc leforgása alatt elment, aztán jön a nagy-nagy szünet. Lehet, hogy legalább ilyenkor kicsit sűríteni kellene ezeken a járatokon, mondjuk ezekben az órákban. Ma délelőtt (vasárnap), pontosan huszonkét percet kellett várnia a polgároknak, a Széles utcai híd Olaszi felőli oldalán, a Szent László tér felől érkező villamosra. A kihelyezett tábla szerint, a követési távolság ebben az órában tíz (10) perc! Arról már nem is beszélek, hogy az elektronikus kijelző a várakozás ideje alatt hány téves(?) adatott mutatott és mutat máskor is, sok helyen.


Szóval, a helyzet az, hogy hiába olvassuk időnként, a sajtóban megjelenő, a legrosszabb időkre emlékeztető, a megvalósításokat dicsérő nyilatkozatokat, a gyakorlat sajnos mást mutat. 
Mert ugye vannak az uraságtól levetett holmik, a mások által rég kiszuperált, csörömpölő, télen fűthetetlen, nyáron hűthetetlen, kívül-belül koszos járműveink... (apropó, vajon milyen időközönként takarítják és fertőtlenítik ezeket a járgányokat?), aztán vannak azok a bizonyos "félemeletes" autóbuszaink amiben a székek a "földszinten" másfél emberesek, vagyis egy embernek sok, kettőnek kevés, idős embernek meg hátul felszállni művészet, végül vannak a kicsi sárga micsodák, meg a fehér "midibuszok", amikről ha jót nem, hát rosszat se...Végül, de nem utolsó sorban, ott vannak még a motorina füstöt okádó Rocarok és az orosz csodák, amik hála Istennek már ritkán járnak. Aztán van pár, tényleg modern, alacsony padlós Localo és az a tíz Siemens villamos, ami megüti a kor elvárásainak szintjét.

Az, hogy modernizálják, cserélik a síneket, zöldövezet van közöttük, felújítják a megállókat, szintén dicséretes és jó, hát tenni kéne, hogy az utasok kissé elégedettebbek legyenek.

Tudom, mindent ki és meg lehet magyarázni és azt is tudom, hogy nem lehet mindenkinek kedvére tenni, de azért ezeket a hétvégi menetrend problémákat át kellene gondolni a tisztelt illetékeseknek, hátha sikerül valamit javítani a dolgokon. 

Addig is, maradok tisztelettel:
Farkas László
Nagyvárad

 
 Megjelent a Bihari Napló 2016. április 7., csütörtöki számában