Köztéri szobrok avatása Váradon 1942-ben

Az 1942-ben megrendezett Szent László-hét kiemelkedő eseménye, az Aranyvonat és a Szent Jobb váradi látogatása mellett két köztéri szobor avatása volt. Biztos sejti a kedves olvasó, hogy az újra leleplezett szobor, a mártír jegyző Szacsvay Imre szobra volt.  

Farkas László

Az Ezredévi emléktéren, 1907. március 15. óta álló Margó Ede alkotást, a nemzeti türelmetlenség 1937. február 19-ig tűrte meg a helyén. Ekkor a talapzatról levették és az Erzsébet ligeti városi raktárba szállították a szobrot. Pár napon belül a talapzatot is elszállították. A gondatlan szállítás következtében a mártír jegyző tolla megsérült, amit később, az újraállítás előtt, több sérüléssel együtt ki kellett javítani. Az ünnepi eseményeken állították fel a Berettyóújfaluból áthozott Tisza Kálmán szobrot, amit ugyan Szentgyörgyi István szobrászművész, már az első világháború előtt bronzba öntött, de az impériumváltás miatt nem került felállításra a Tisza ház előtti téren. 1928-ban vitték át Magyarországra a szobrot, ami a Szent László-hét alkalmából végre méltó helyére került.

Lássuk, mit is ír a korabeli napi sajtó a két jeles eseményről.
Szacsvay Imre szobrának visszahelyezési ünnepsége, délelőtt 11 órakor kezdődött. A téren megjelent a város egész közélete és a városi tanács minden tagja. A Himnusz eléneklése után, Kortsmáros László országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A szónok, aki maga is jelen volt a szobor első, 1907. március 15-én történt avatásán, kiemelte, hogy azon a nagy napon, Szokoly Tamás váradi képviselő beszédében, szinte láttatni vélte a város népére váró későbbi megpróbáltatásokat. „Ez a hely lesz a mi hazafias kegyeletünk temploma. Ide fogunk zarándokolni, itt fogunk kitartást tanulni, itt fogunk erőt meríteni a kései megpróbáltatásokra”, – mondotta akkor, 1907-ben, Szokoly Tamás. Az ünnepi beszédben a képviselő megemlékezett a város és az ország történelmének néhány tragikus momentumáról, majd hosszan beszélt a szabadságharcról és annak kiemelkedő alakjáról, a jegyzőről, a mártír Szacsvay Imre életéről Végül ezen szavakkal adta át a szobrot: Polgármester úr, átadom az emlékművet, tudom, hogy hűséges, hazafias kezekre bízzuk Szacsvay Imrének a szobrát!
Felnőtt egy új generáció, mely nem ismeri a nemzet nagyjait, kezdte beszédét dr. Soós István polgármester. Ezután arról beszélt, hogy bár mára, a régi város, a megye nagyjainak neve újra meg van örökítve utcafeliratokban, szobrokban, festményekben, a ma élő generációk, akik a háború borzalmai után belezuhantak az idegen uralom ideológiájába, ami igyekezett elfeledtetni mindent ami a magyar múlt, nem ismeri ezeket a személyiségeket. Sorban tűntek el az utcanevek, szobrok, még a városalapító szent király szobrát is el kellett költöztetni, így aztán a most felnövekvőknek nem volt alkalmuk megtanulni ezen nagy és híres emberek nevét. Ez a generáció csak nyelvében és szívében magyar, de nincs tudatában azoknak a történelmi eseményeknek, amik ebben a városban zajlottak, zárta a gondolatot a polgármester.
„Midőn Nagyvárad város közönsége nevében újból átadom a kegyeletnek és tiszteletnek Szacsvay Imre szobrát, teszem azt abban a reményben, hogy ez a szobor most már örökké és véglegesen megtartja helyét” –, mondta végül a polgármester, majd átadta a szót, Szacsvay Ferencnek, Szacsvay Imre egyik késői leszármazottjának.
„Kimentetted földporából a magyar népet, amikor megírtad könyvedet. Azt írtad nekem birtokomban lévő és a siralomházból kelt leveledben, hogy nem vársz az utókortól hálát. Nagyvárad város közönsége megértette szavadat, megértette, hogy Szacsvay neve örök életet jelent. Íme, itt áll a szobrod, mert te vagy az örök élet és ezt a szobrot most már innen senki nem viheti el. A szobor él és hirdeti a te halhatatlanságodat” A koszorúzások után a Szózatot énekelte el az ünneplő közönség. a felemelő ünnepségről filmfelvétel és lemezfelvétel is készült.
Tisza Kálmán szobra
Tisza Kálmán szobrát ünnepélyesen átvette Nagyvárad városa, tudósít a lap. A délutáni ünnepélyes átadás a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Nadányi János alispán mondott beszédet, melyben méltatta a bihari politikus életútját, mely a szoborral szemben álló házból indult el. Ez után dr. Soós István mondott beszédet. „A visszatért Nagyvárad mely ma Szent László ünnepet ül, méltó helyet biztosított a megye és az ország nagy fiának, midőn szobrát azon a téren helyezte el, amely már régóta az ő nevét viseli, szemben az azóta sajnos lebontatott szülői házzal, mely a Tiszák ősi otthona volt, s ahol Tisza Kálmán született”. Az ünnepség, melyen Bihar-vármegye és Nagyvárad közönségének színe-java megjelent és jelen volt Geszt község elöljárósága is, a Szózat eléneklésével ért véget.
/Forrás: Nagyvárad napilap /Szent László év Nagyvárad 1942 Emlékalbum/


Megjelent a Bihari Napló 2016. október 2.-i számában: https://drive.google.com/file/d/0Bx98Q1y304lgV0YxY1BLRTNnZkNDZDhoSDJWU1V6UThYQ09F/view?usp=sharing