A nagyváradi országzászló felállítása


Az 1940 szeptemberében bekövetkezett impériumváltás eufórikus hangulatában a város akkor még katonai vezetésének, de legfőképp a lakosságnak hamar eszébe jutott az elmúlt rendszerben eltávolított szobrok és emlékművek mihamarabbi visszaállítása méltó helyükre. Így merült fel az országzászló állításának gondolata is. Ahogy azt egy nagy, nemes feladat megköveteli, mindjárt meg is alakult az országzászló bizottság, mind itt a városban, mind a fővárosban. Nagyvárad városa részéről a tagok dr. Soós István, dr. Csernák Béla lelkész, Schriffert Béla kanonok, dr. Kaczyán Kálmán és dr. Czeglédy Miklós voltak, másrészt a budapesti és bihari magyarok társasága részéről a bizottság tagja volt dr. Móricz Ernő és Wallner István.



A bizottság november 8-ai ülésén mutatta be Altnőder Endre városi főmérnök az országzászló talapzatának tervét. A terv szerint a talapzat 5 méter 80 centiméter magas lesz, rajta Nagy-Magyarország domborművével, amely alatt a felirat: „Így volt, így lesz”. Az oszlop közepén Magyarország nagy címere lesz látható, a rúd tövében pedig a szimbolikus turulmadár – írja a Nagyvárad napilap 1940. november 8-ai lapszáma.
A cikkben a költségekről is szó esik, miszerint a terv megvalósításához 2400–2500 pengő szükségeltetik, melynek nagy részét a Budapesten élő váradiak és bihariak fedezik, a fennmaradó 800–1000 pengőt pedig közadakozásból fedeznék. Dr. Móricz Ernő beszámolt arról is, hogy milyen lesz a Budapesten készülő zászló. A lobogón három címer lesz, mégpedig a város, a megye és közöttük Szent László címere. Dr. Wallner István tanácsjegyző bejelentette, a fővárosi üzemek mintegy ezer munkásának részvételét az ünnepségen, hozzátéve azt is, hogy ez csak elenyésző hányada lesz annak a tömegnek, amely a december 8-ai ünnepségre várható a városba. A bizottság dr. Farkas Istvánt bízta meg, aki a kulturális ügyosztályt vezette a Városházán, hogy a szállodai helyeken kívül magánszemélyek bevonásával készítsen szálláshelyeket a vendégeknek, és intézze az idegenforgalommal járó összes tennivalót.
(Tudni kell, hogy a megye több településén már felavatták az országzászlót, például Bihardiószegen és Nagyszalontán, mindenütt pompás és lelkes ünnepség keretében, de a korabeli leírások szerint egyik sem vetekedett a nagyváradival. Bihardiószegen a Hazatérés Emlékművével együtt avatták az országzászlót József királyi herceg jelenlétében.)
Aztán eljött december 8. A város pompás zászlódíszbe öltözött. A Nagyvárad tudósítója a következőképpen írt erről:
„Vasárnap délelőtt fényes külsőségek között avatta fel két országzászlóját Szent László városa. Az egyiket a Bihar megyeiek és Nagyváradiak Társaságának tagjai adományozták, s rajta ez a felirat áll: »NAGYVÁRAD KÖZÖNSÉGÉNEK SZENT LÁSZLÓ EMLÉKEZETÉRE 1040–1940, BIHARIAK ÉS NAGYVÁRADIAK TÁRSASÁGA 1940. IX. 6-ÁN«. A zászló feliratos oldalán Szent László és Nagyvárad címere is látható. Az ellenkező oldalon Magyarország nagy címere van kihímezve. A másik emlékzászlót, a budapesti Krolupper vasúti fémárugyár munkásai adományozták, amin az írás: » Így volt, így lesz. Hiszünk Magyarország feltámadásában. A krolupper gyár alkalmazottai«.
Délelőtt 10 órától a város összes felekezetének templomában ünnepi istentiszteletet tartottak, majd 11 órakor a Szent László téren megkezdődött a lélekemelő ünnepség. A téren nem volt szemernyi hely sem üresen, mert mindenki tanúja akart lenni annak a pillanatnak, amikor a magyar trikolór tövében Nagyvárad lakossága átveszi a két zászlót. A város összes dalárdáinak egyesített kórusa a Himnusz eléneklésével nyitotta meg az ünnepséget, majd Kamarás Gyula mondta el Bélteky Gyula alkalmi versét.”
Ezután beszédek hangzottak el. Dr. Lukács Ödön, Lugossy Géza, a budapesti gyár képviselője, valamint a gyár dolgozója, Kovács Gyula szólt a publikumhoz. Majd a tűzoltózenekar a magyar Hiszekegyet kezdte játszani, miközben a két zászlót az árboc csúcsáig felvonták, majd ismét visszaeresztették félárbocra. Ekkor mondta el iktató- és avatóbeszédét dr. Demel Aladár magyar királyi titkári főtanácsos, országgyűlési képviselő. A beszéd után Kiskovács Bendegúz tiszt a Frontharcosok Egyesületének tagjai közül felállítja az első országzászló őrséget.
Az ünnepélyes aktus után dr. Soós István polgármester ünnepélyesen átvette a két zászlót a város polgárságának nevében, majd köszönőbeszédet mondott. Ezután kezdetét vette a koszorúzási ünnepség. A koszorúzók nevét most felsorolni értelmetlen lenne, de a cikkben felsorolt szervezetek nagy számát látva méltán mondhatni, hogy mindenki koszorúzott, aki akkoriban „számított” Nagyvárad életében. A koszorúzás befejeztével az egyesített férfikar Andrássy Ede országos karnagy vezetésével a Szózatot énekelte el, majd megkezdődött a különféle szervezetek, egyesületek, testületek felvonulása az országzászló előtt.
Az ünnepség után Hlatky Endre városi főispán és Soós polgármester fogadást adott a Krolupper gyár munkásainak tiszteletére, akik 250 pengős adományt nyújtottak át a nyomorgó munkások családjainak megsegítésére.
Délben fél kettőkor több száz terítékes közös ebéd volt a Széchenyi étterem emeleti dísztermében, ahol pohárköszöntők és ünnepi beszédek hangzottak el.
Így telt Szent László városának egy lassan a múlt ködébe vesző napja, amit ma már csak a megsárgult, korabeli újságok lapjai és néhány még élő szemtanú őriz emlékezetében.

Farkas László
Nagyvárad