Bocsánatot kell kérnem néhai Implon Iréntől a jeles váradi újságírónőtől,
aki már az égi szerkesztőség íróasztalától figyeli szeretett városa
mindennapjait,mert az írásom címét és az alapgondolatát eloroztam tőle. Soha,
senki az utóbbi időben nem írt városunk rezdüléseiről, a múltat ötvözve a
jelennel úgy, hogy még azokban is felkeltsen egy kis nosztalgiára vágyást,
akiket csak a mindennapok harca érdekelt. Nos, Implon Irén így írt. Tanú erre
az 1993-ban megjelent Váradi tollrajzok című munka, ami minden Váradot szerető
polcán ott kellene legyen. Úgy gondolom, nem sértem meg a közíró emlékét, ha
néhány írását alapul véve, ellátogatok azokra a helyekre, a város azon
épületeihez amikről az írások szólnak és megpróbálom megmutatni azt, hogy mi
változott azóta, milyen lett napjainkra a Hely, amiről Ő írt.
" Krumpliköves udvara keskeny, hortenziabokrok szegélyezik, ablakszemek vigyázzák. Akik utcának használják, a legszűkebb sikátorban érezhetik magukat, ha ugyan nem veszik észre, milyen különös sikátor ez, ami összeköti a Zöld Fa utca 7. és a Kapucinus utca 6. számú házat. Csupa lebegés, táncos rajzolat a függőfolyosó, annak üvegteteje, tartópillérei, a rácsozat, a lépcsők íve, mint egy míves kazetta belseje, mint a napnyugati reneszánsz udvaroknak kicsinyített, szerény utóda. Ó, Várad mindig szerette az utánérzést, a nagyság ihletését. Lám, a szomszédos átjáróház meg amazt, a Sast kívánja folytatni. Így tudta a hajdani építtető, dr. Munk Béla rokona a haláláig ott lakó Munk Ilona. Az emeleten lakásokat, a földszinten pedig üzlethelyiségeket képzelt el a tervező 1892-ben, akár a túlszomszédnál. Fent teljes üvegtetőt"

Nincs már átjáróház. A kapuk mindkét utcában bezárva. Félteni kell a nehezen összegürizett vagyonkát.

Hja, kérem, a birtokviszonyok, mondanák... és hova lett a
bizalom?
Hát kedves Implon Irén, ez van ma az Ön által leírt átjáróházakkal. Belül, ahova idegen be nem léphet, biztos sok dolog változott.
Sokszínű lett a lakások külső vakolata, a régi ablakok talán modern alumínium
keretté változtak. Hogy az Ön szavaival éljek, most is biztos megérkezik a
reggel, az ablakon is bekönyököl a kékség onnan fentről és az átjáró világos
lesz, az ablakszemek pedig fényesedve kívánnak jónapot.

Farkas László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése